“De miért csókolgatja a stáb az üveget?” Így készült a The Copyist / a Másoló 4. rész

Az első perctől az volt a tervünk, hogy a fő képeken nem használunk digitális manipulálást, minden kockának autentikusan a fénymásolóból kell kijönnie. Ezt be is tartottuk, viszont egy eleme a filmnek, ahol muszáj volt plusz képrétegeket alkalmaznunk. Ez pedig az üvegen vándorló rengeteg por, kosz és maszat, melyet a főszereplők maguk után hagynak. Az nem volt reális, hogy a forgatáson még a papírcafatok által leírt utat és pontosan fogjuk tudni befolyásolni szegény színészek mellett, sőt, ha a koszt a forgatáson már feltesszük, akkor a képek sorrendjét sem tudtuk volna a vágás során megváltoztatni.

 

 

Éppen ezért a forgatáson arra törekedtünk, hogy a környezet legyen a lehető legtisztább. Minden snitt után lemostuk a gép tetejét alkohollal, ami Valu Rebekának nem volt épp a legjobb, mivel néha az üveget is nyalogatnia kellett. A forgatás színészmentes napjait pedig azzal töltöttük, hogy minden kosz útját egyesével lemodelleztük. Első perctől komoly funkciót szántunk ezeknek az elemeknek. A történet egy pontján például a főhősnő egyik gombja  leszakad. A gomb ezek után hosszú időn keresztül a képen marad, ide-oda csapódik az üvegen aszerint, hogy hőseink mit csinálnak éppen, majd amikor Rebeka ráfekszik, a gomb megkarcolja a fénymásoló üvegét is. Ezek után a karc a film további részében végig jelen marad.

A film utolsó vizuális rétege a papír textúra volt. Mivel a film digitálisan készült, nem volt közvetítő papír, ami rajta hagyhatta volna sajátos nyomát. Ha valaha közelről megnéztünk egy fénymásolt papírt, látszik rajta egy finom mikrotextúra, amit mindenképp szerettünk volna a filmen is megjeleníteni. Ezért fogtam egy fehér lapot, lefénymásoltam hagyományos papír alapú módon, majd a fénymásolatot újra lefénymásoltam, és így tovább. Körülbelül 100 kör után a fénymásolat már teljesen fekete volt. Volt tehát 100 oldalunk a legkülönbözőbb textúrákkal.

A forgatáson, a színészekkel felvett képek tartalmazták az összes szükséges torzulást, és persze magukat az embereket, ám nagyon tiszták voltak, nagy kontrasztúak, mintha valóban egy kamera rögzítette volna őket. Ezekre ráexponáltuk minden snittnek a megfelelő koszrétegét, így helyükre kerültek a szennyeződések. Végül az egészre egy textúra réteget helyeztünk, mely meghozta a fénymásolt képek sajátos finomságát, kontrasztját, jellegét. A pásztázó digitális ráillesztése után a film vizuális világa elkészült.

Kőszegi Tamás

fényképek: Nagy Diána

Vélemény, hozzászólás?