A film hangutómunkája másfél évig zajlott. Ennek két oka volt: egyrészt a produkciónak ezen a ponton már semmi pénze nem maradt, ami nem segít egy olyan, erőforrás és szakember igényes feladatnál, mint a hang. Másrészt nem igazán tudtuk, milyen hangot is szeretnénk. Koncepciónk továbbra is az volt: az esztétika legyen olyan lefojtott, amennyire csak lehetséges, ne legyen benne semmi más, csak fénymásoló.
A fő problémát az adta, hogy miközben nyilván tudtuk, hogy a gép berregéseiből és a főszereplők hangjaiból fog a hangsáv összeállni, ennek kellett volna az érzelmeket is hordozni, mely normális esetben a filmzene feladata. Márpedig berregésből, nyikorgásból és csattogásból nem lesznek érzelmek, az fix. Kellett tehát egy zenesáv, amely elég rejtett, elég testetlen, elég fénymásolós ahhoz, hogy nem lógjon ki a koncepcióból, egyfajta hangszövet, mely mégis képes finomságot, érzelmet és érzékiséget csempészni az anyagba. Ugyanakkor mélyen a zörejben kellett gyökereznie, hogy nagyon tiszta, avant-garde tervünkből ne lógjon ki.
Három zeneszerzőt fogyasztottunk el, míg végül rábukkantam Markos Levente zeneszerzőre, akivel egy koprodukciós film forgatásán ismerkedtem meg. Első perctől látszott, hogy nagyon tehetséges, ha elektronikus filmzenéről van szó, és már az első , 10 másodperces demóját hallva tudtam, közelebb kerültünk a megoldáshoz, mint az előző egy évben bármikor. A The Copyist zenéje szintetizátor alapú, de analóg, testetlen, nem köthető igazából hangszerhez, tele torzulásokkal, mechanikus zajokkal, elektronikus effektekkel.
A zörejezéssel nagyobb szerencsénk volt, ugyanis 2015-ben beválogattak az 50 Tehetséges Magyar Fiatal programba, mely nemzetközileg kiemelkedő magyar fiatalokat mentorált. Itt találkoztam Pataki Ági producerrel, akihez az első kérésem az volt: segítsen befejezni az ezen a ponton már végtelen ideje húzódó, káoszba fulladó projectünket. Pataki Ági segítségével bejutottunk a nagy presztízsű Focus Fox stúdióba, ahol a filmünk hangja végül méltó körülmények között készülhetett el.
Első perctől tudtuk, hogy a színészek szex közben kiadott hangjai csak nagyon finoman, torzulva fognak megjelenni, de felvenni azért fel kellett őket. Reményi László hangmérnökkel rögzítettük ezt a sajátos pornó-szinkront, mindenki nagy vidámságára.
A Copyist foley-ját, torzításait és hangkeverését Császár Gábor hangmérnök végezte, aki nagy hatással volt filmünk végső formájára. Gábor nagy szakmaisággal és tehetséggel építette fel a film diegetikus és non-diegetikus hangvilágát, a film elején közelebb hozva az iroda realizmusát, majd a film végére teljesen egy másik világba kalauzolva azt. Az ő segítségével töltődött fel tartalommal a filmben sajátosan jelen lévő két, teljesen sötét jelenet is.
A hangutómunka lezárultával véget ért 3 évnyi küzdelem, és megszületett egy furcsa, újszerű kísérleti film, mely remélem elnyeri majd a nézők tetszését is. Nagyon hálás vagyok minden stábtagnak, kik tudásuk és szorgalmuk legjavát adva tolták előre szekerünket egészen a végsőkig. Noha ebben a blogban nem szerepel, de mindenképp meg kell említeni Osvárt Andrea producert is, aki a film fesztiválozásában nyújtott számunkra nélkülözhetetlen segítséget.
Kőszegi Tamás
fényképek: Nagy Diána
You must be logged in to post a comment.