Ezen a ponton lövésünk sem volt, miről fogunk filmet csinálni, mivel, kellően formalista módon, a technológia felől közelítettük meg a tartalmat. Egy dologban voltunk biztosak: kizárólag fénymásolót szeretnénk használni a képekhez, nem szeretnénk semmilyen kamerát, vagy rajzeszközt látni, annyira le akarjuk fojtani a formanyelvet, amennyire csak lehetséges.
Miközben nagyon sok ötlet felmerült, elég világossá vált, hogy meglehetősen kevés történet él meg egy fénymásolón keresztül. Mivel a gép nem mozog, csak olyan eseményeket lát, melyek felette történnek, az esetek többségében nyilván fénymásolás közben. A futurista formanyelv egyértelműen érzelmek, érzések finom átadására tette alkalmassá a nagy, buta és büdös eszközt, és ezt a kontrasztot szerettük volna kihasználni. A fénymásolós szex egy meglehetősen klisés ötlet, de remekül megágyazott kis formanyelvünknek. Ráadásul hamar rájöttünk, hogy szegény néző agyát éppen eléggé leterheljük azzal, hogy fénymásolt képeket kell néznie, szóval jobban járunk, ha a történetet minél egyszerűbb szinten tartjuk.
Kikristályosodott tehát a fő koncepció: a film egy szexuális aktust fog bemutatni a fénymásoló tetején. A torzulások, összefolyások a főszereplők lelki állapotát tükrözik: az aktus során a testek átalakulnak, összefolynak, új formákat vesznek fel, és ez így megy egészen a csúcspontig, az orgazmusig. Laurával egy teljes napon át mást sem csináltunk, csak potenciális szexpózokat terveztünk. A feladat nem volt egyszerű: mivel a fénymásolót nem lehetett mozgatni, az embereknek kellett folyamatosan úgy helyezkedni, hogy a látvány fejlődjön, és ne fulladjon unalomba.
A tesztelések során világossá vált, hogy a fénymásoló sötét világában a szőke haj az, ami érvényesülni tud. A teszteken a haj világos fodraival egészen önálló életre kelt. Ekkoriban szinte mindannyian az egyik nagy kereskedelmi televízió egyik sorozatában dolgoztunk, itt ismerkedtünk össze Valu Rebeka színésznővel, aki tökéletesnek tűnt a szerepre. Férfi főszereplőben nem gondolkodtunk, úgy éreztük, hogy annyira kevés fog belőle látszani, hogy igazából bármelyik stábtag eljátszhatja.
Az emberek mellett a filmnek volt egy másik főszereplője, a fénymásolt papírhalom maga. Az eredetileg 10 perces forgatókönyv tele volt papírokkal, egyértelmű volt, hogy komoly odafigyelést igényel megtervezésük. Így hoztuk létre az Adeptus Consulting-ot, egy fiktív vállalatot, akiknek az irodájában a történet játszódik. Az Adeptus Consultingnak volt tipográfiája, logója, vállalati arculati kézikönyve, melyek elősegítették, hogy a fénymásolt, látszólag random iratok mégis szabályos rendszerbe ágyazódjanak.
Egy olyan filmet készíteni, amit még a világon sehol sem próbáltak, óhatatlan buktatókat rejt magában, így volt ez a mi esetünkben is. A The Copyist első gyártási terve a következőképp nézett ki: egy nap forgatás, egy fél nap pótforgatás, körülbelül egy hónap utómunka, és kész is. Az év végi televíziós évadszünet alatt le is akartuk zavarni az egészet. Nem is sejtettük, hogy mekkorát tévedtünk.
Kőszegi Tamás
You must be logged in to post a comment.