Mivel a vetített háttérrel az utólagos módosítás lehetősége közel nullára csökkent, nagyon fontos volt snittről-snittre tisztában lennünk a reklámfilm legbelső működésével is. Mi a Mimicry animációs stúdióban nem igazán hiszünk a storyboard hasznosságában, mert rengetegszer tapasztaljuk forgatásokpn, hogy ami jól mutat statikus ábrákon, az mozgás közben megbukik. Éppen ezért készítettünk egy mozgó, animált storyboard-ot, egyfajta animatik-ot, ami már hanggal, beszéddel, és kezdetleges animációval egyben mutatta a kész reklámfilmet.
Az animatik azért is volt nagyon jó, mert lehetett prezentálni az ügyfél felé is, és át lehetett beszélni a kérdéses pontokat. Ily módon mindössze pár revíziós körrel eljutottunk egy olyan rajzfilmig, ami nagyon pontosan megmutatta nekünk a szükséges snittek irányát, szögét, kivágását és hosszát.Ez alapján összeállt egy nagyon pontos igénylista a háttérvetítésre vonatkozóan.
A forgatás előtti héten így hát felkerekedtünk, és minden este a naplementét a kérdéses HÉV szakaszon töltöttük. Sajnálatos módon a sínek ekkor a szakasz nagy részén fel voltak szedve, ami jelentősen csökkentette a potenciális háttér-opciókat. Három kamerát is beépítettünk a HÉV ablakába, és ezekkel körbe-körbe utazva rögzítettük az összes kérdéses szöget. A hét végén kiválasztottuk a legszebbeket, és ezekből, némi digitális animáció segítségül hívásával, végtelen loop-okat készítettünk. A videókban a vágást digitális elsuhanó fákkal fedtük le, így a háttéranyag akárhol járhatott, amikor a kamerák forogni kezdtek, tudtuk, hogy mindig tökéletes lesz.
A forgatás napján kidertült, hogy a remíz, ahol a HÉV szerelvény áll, korántsem olyan sötét, mint amilyennek lennie kellene, így ahelyett,h ogy egy nagyon hpsszú felületet vetítettünk volna több projektorral, a két nagy ipari projektorunk fényét egyetlen szűk szeletre koncentrálva hoztunk létre egy, sokkal erősebb képet. Ez már elég fényes volt ahhoz, hogy megfelelően látszódjon a szerelvényen belülről is.
Noha az ablakokon keresztül a HÉV szerelvény már maximálisan olyan volt, mintha haladna, az általunk kívánt realizmus még azért messze volt. Több apró trükkhöz folyamodtunk, hogy a néző szemével jobban elhitessük, hogy egy mözgó kocsiban ül. Először is, a kép széleire olyan elemeket rejtettünk, amik a mozgástól tehetetlenül lengeni kezdenek, például egy hátitzsák lógó csatját. Ezt azután az egyik statiszta folyamatosan lassan mozgatta, elhitetve a mozgás illúzióját. Emellett a futó fák között betörő fény illusztrálására forgó tükröket szereltünk fel a szerelvény hosszában, amik az egész kocsi hosszán végigszaladó fénycsóvákat okoztak.
Külön nehézség volt megoldani a párát: noha rengeteg különböző eszközzel készültünk, beleértve a legegzotikusabb glicerines oldatokat, a reflektorok miatt a hőmérséklet olyan magasra emelkedett, hogy semmi nem maradt meg az üvegen. Végül a pára jelentős része digitális rásegítést igényelt.
You must be logged in to post a comment.